Mórágy

A településről általában

Mórágy Tolna megyében, Szekszárdtól mintegy 18 km-re fekvő kistelepülés, melyet az 56-os főútról lehet elérni. A legközelebbi város, a 9 km-re fekvő Bátaszék. Közigazgatási területe 1762 hektár, lakossága pedig mindössze 800 fő körül alakul, mellyel a megye kistelepülései között foglal helyet. Ennek ellenére társadalmilag és gazdaságilag a fejlődő települések közé sorolható, mely többek között annak köszönhető, hogy a település jól kihasználja a pályázatok adta lehetőséget.

Mórágy hírnevét azon egyedülálló természeti adottságának köszönheti, hogy hazánkban másodsorban a Velencei-hegységben megjelenő gránit kőzet mellett, kizárólag még Mórágyon emelkedik a Kárpát-medence különböző mélységeiben húzódó Variszkusz Őshegység egy gránit tömbje a földfelszín fölé.
 

Mórágy rövid történelmi múltja

Mórágy története csaknem hatezer évre vezethető vissza. A falu határában található Tűzkődombon a nyári záporok okozta vízmosásokban rengeteg tűzkő gyülemlett fel, melyeknek köszönhetően az archeológusok próbaásatásokat kezdeményeztek. A kutatások során olyan leletekre bukkantak, melyek az újkőkorszak emberének jelenlétére utaltak. Ilyenek például a vesszőfonás nyomait őrző sártapaszok a tűzhely körül, a kovakő- és jáspispengék, kvarcszemcsékkel kevert félgömb alakú edények. Tűzkődomb volt tehát a mórágyi ősember központi települése.

Mórágy első írásos emlékként fennmaradt dokumentuma egy latin nyelven íródott okirat, melyben „Silva regalis Mooragy”, azaz: Királyi erdő Mórágy néven említik a települést. Az oklevelet 1267-ben keltezték, melyben 11-szer említik meg a király Mórágy nevű erdejét, melyben nem tudni, hogy laktak-e vagy csak a hajtóvadászatok alkalmával fordultak meg a nagyurak. A falu az 1400-as években a bátaszéki apátság birtoka volt.

Mórágy földjére először 1526-ban érkeztek török csapatok. A falut körülölelő erdőrengeteg menedéket nyújtott ugyan a falu lakóinak, de házaikat felégették, jószágaikat pedig elhurcolták. A mohácsi vész után a település két hatalom megszállása alá került, az egyik oldalon az új megszállók, a másikon a magyar földbirtokosok. 1618-ban Mórágy a bátai apátúr birtoka volt, ekkor a falut nagy részben már rácok lakták.

1724-ben Mórágy földesura Kún Ferenc megelégelte a rácokkal folytatott örökös harcot és rászánta magát a falu német betelepítésére. Mórágy őslakosainak nyomós okuk volt, hogy otthagyják addigi életüket. Az óhaza ugyanis rossz gazdasági körülmények között volt, a túlnépesedés valamint a háborús viszonyok végül emigrációhoz vezettek. A német telepesek többsége Pfalzból érkezett. Az óhaza néhány községe Ostertalban található, ilyen például Niederkirchen. Érdekességként megjegyzendő, hogy elődeink ugyanolyan falut építettek, mint ahonnan eljöttek.

Egy 1784-es katonai térképen a falu neve Moracz-ként jelenik meg. Ebben az időben már állt a református templom, a községháza, valamint öt malom. A településnek ekkor már 144 épülete és 930 lakosa volt. Az ipari fejlődés maradandó nyomot hagyott a falu életében, ugyanis a lakosság számához mérten, egészen a II. világháborúig, a völgységi járás egyik legiparosodottabb faluja volt. Viszonylag kevés volt a fa-, kovács-, kerámia- és szövőipara, de meghatározó jelentőséggel bírt építőanyag ipara: a kismórágyi kőbányák, a mészégetők, a téglagyára és a malomipar. A kismórágyi pályaudvaron ezekből a lehetőségekből kifolyólag épült fel a vasúti pályaudvar és a mérlegház, később pedig a falu vásártere.

A mezőgazdasági munka, a bányászat és kézművesség egészen az 1900-as évek elejéig biztosítottak megélhetést az itt letelepedetteknek. A megélhetési források kiapadásával viszont Szlavóniába, Boszniába vagy Európa nyugati fejlődő iparvidékeire vándoroltak. 1929-ben kezdődött a második kivándorlási hullám, amely a kitelepítésekkel együtt 1944-ig tartott. A háború és a "malenkij robot" megtizedelte a lakosságot. A falu elszegényedése, valamint az elnéptelenedés veszélye, amelyben 1944-ben hagyták, éppúgy, mint a 80-as évek végén, vagyis a Kádár-korszak után felrázta és újraélesztette a lakosságot. Az emberek ekkor újult erővel kezdték megmenteni a kicsi falut.

Ez a fejlődés, mely igen látványos és töretlen, a mai napig jellemzi Mórágyot. Ma már iskolával, óvodával, állandó orvosi- és gyógyszer ellátással, kihelyezett rendőri megbízottal, rendszeres kulturális élettel rendelkezik, folyamatos az idősek szociális ellátása, s az infrastruktúra teljes mértékben kiépített. Az egészséges víz-, gázellátás, a szennyvízcsatorna, szelektív hulladékgyűjtés, a széles sávú internet-hozzáférés és a kábeltelevíziózás feltételei adottak. Az önkormányzat jelentősen támogatja a fiatalokat, anyagi lehetőségeihez mérten a civil szervezeteket és a kulturális programokat. Mindent megtesz a falu népességmegtartó képességének megőrzéséért. Az egyre szépülő házak, a sok virág, a fiatalok itthon maradása, letelepedése mind arra utal, hogy az évezredek óta létező falu töretlenül írja tovább történetét.
 

Nevezetességeink

• Helytörténeti Gyűjtemény az egykori hengermalomban
• A település határában található Magyarország egyik legrégibb kőzete, a Karbon korban mintegy 360 millió évvel ezelőtt keletkezett Mórágyi-rög, amely a Pre-Variszkuszi őshegység felszíni maradványa.
• Testvértelepülések
• Bajmok, Szerbia
• Fél, Szlovákia
   

Testvértelepülések

• Bajmok, Szerbia
• Fél, Szlovákia