EFOP 318. Várunk Kaposszekcső - Találkozó Kaposszekcsővel

Az "EFOP 3.1.8-17-2017-0006 Együtt testvérként Mórágy - Kaposszekcső - Tomásov" pályázatunk keretében először látogatnak el Mórágyra a kaposszekcsői iskolások és pedagógusaik. Nagyon várjuk már őket, hogy megmutathassuk nekik helyi nevezetességeinket, hogy előadások keretében tanuljunk és a sok közös programon jól szórakozzunk EGYÜTT! 

Várunk Kaposszekcső!!! <3

Néhány információ Mórágyról:

Vonattal a MÁV 50-es számú Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalán két megállóhelyről is (Mórágy és Mórágy–Alsónána) elérhető volt, de 2009. december 19-e óta a vonat itt már nem áll meg.

Története:

Az 1990. évi népszámlálás szerint csupán 848 lelket számláló helység csaknem hatezer éves történelmi múltra tekint vissza. Mindezt azon egyedülálló természeti adottságának köszönheti, hogy a Magyarországon másodsorban a Velencei-hegységben megjelenő gránit kőzet mellett kizárólag még Mórágyon emelkedik a Kárpát-medence különböző mélységeiben húzódó Variszkuszi-hegységrendszer egy gránit tömbje a földfelszín fölé.

Mórágy Tűzkő-dombja még napjainkban is számos titkot rejt az archeológusok számára. Az időszámításunk előtt 5500-tól 3400-ig tartó Újkőkorszakból kerültek itt elő az ásatások során pattintott szerszámok és emberi csontvázak, melyek emberi település maradványaira utalnak. A „Mórágyi Vénusz” csontváza a mai napig megtekinthető a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban.

Mórágy neve először egy 1267-ből származó írásos dokumentumban merül fel mint „Silva regalis Moorag”, amely magyarul annyit tesz, Mórágy Királyi Erdő.

Az 1526-os mohácsi csata után Mórágy török fennhatóság alá kerül. Az 1720-as években érik el az első Rajna-vidék-Pfalzból és Hessenből jövő német bevándorlók a települést, akik valójában megteremtették a helyi mezőgazdaság alapjait.

A mezőgazdasági munka, a bányászat és kézművesség egészen az 1900-as évek elejéig biztosítottak megélhetést az itt letelepedetteknek, akik a megélhetési források kiapadásával viszont Szlavóniába, Boszniába vagy Európa nyugati fejlődő iparvidékeire vándoroltak. A második kivándorlási hullám 1929-ben kezdődött, majd a kitelepítésekkel együtt egészen 1944-ig tartott. A második világháború idején a Volksbund és az SS megjelenése vihart kavart a mórágyi társadalom mély vizeiben. A háború és az ún. „málenkij robot” megtizedelte a lakosságot.

A falu szegénysége, valamint az elnéptelenedés veszélye, amelyben hagyták 1944-ben éppúgy, mint az 1980-as évek végén, a Kádár-korszak után felrázta, újraélesztette a lakosságot. Az emberek újult erővel kezdték megmenteni a pici falut, és ez az erőfeszítés a mai napig is tart. Igaz ugyan, hogy bizonyos gazdasági mutatók szerint Mórágy a többszörösen hátrányos helyzetű települések sorába tartozik.

Ennek ellenére a mai napig is tartó lassú fejlődés töretlen. A lakosság ma már iskolával, óvodával, állandó orvosi- és gyógyszerellátással, kihelyezett rendőri megbízottal, rendszeres kulturális élettel rendelkezik, folyamatos az idősek szociális ellátása. Az egyre szépülő házak, a sok virág, a fiatalok itthon maradása, letelepedése mind arra utal, hogy az évezredek óta létező falu töretlenül írja tovább történetét.