EFOP 318. Mi is megtanuljuk

„Minden embernek, így a magyarnak is szíve joga, hogy az anyanyelvét szeresse a legjobban, sőt természetes is, hogy így tesz, hiszen az az egyetlen nyelv, amelyet igazán ismer. Azon a nyelven keresztül ismerte meg a világot és önmagát, és azt a tényt, hogy ő magyar, annak révén élte át nemzete történetét és irodalmát. Ehhez már csak arra a józan belátásra kell eljutnia a magyar embernek, hogy minden más ember is pontosan így van a maga anyanyelvével. (...) Csak intelligencia kérdése, hogy ezt az egyszerű tényt belássuk és elfogadjuk. Hogy ne sóvárogjunk folyton mások elismerésére a mi nyelvünk nagyszerűsége tárgyában, ne verjük a mellünket, ne szóljuk le mások nyelvét. A magunkét pedig ne hivalkodással becsüljük meg, hanem azzal, hogy igyekszünk minél alaposabban megismerni, és minél többet olvasni nyelvünk klasszikus és élő íróit.” (Tóthfalusi István)

A foglalkozásokon nagy hangsúlyt fektetünk az egyes kommunikációs szakaszokhoz kapcsolódó nyelvi tevékenységek fejlesztésére, kiemelten a megszólításra, bemutatkozásra, a kommunikációs folyamatbeli a visszacsatolásokra, a kapcsolat lezárásának különböző formáira.

Ugyanakkor kiváló alkalom nyílik a különböző érintkezési formákat begyakorolására: beszélgetésre, társalgásra, levelezésre valós élethelyzetekben. A szóbeli kommunikáció során alkalom nyílik a non-verbális kommunikáció, metakommunikáció, testbeszéd fejlesztésére is, valamint tudatosítani a tanulókban a kulturális szignálok – ruházat, hajviselet, testdíszek stb. – fontosságára.

Mivel az eredményes kommunikáció alapja az önismeret és a partnerismeret, vagyis az emberi viselkedés helyes értelmezése, ezért foglalkozunk az önismeret és az önkritika fejlesztésével is.