EFOP 318. Látogatás az Aggteleki cseppkőbarlangban

Látogatás az Aggteleki cseppkőbarlangban

Az UNESCO világörökségét képező Aggteleki-karszt leghíresebb látványossága a Baradla barlang, melyben túravezető irányításával túráztunk 2018. június 23-án felső tagozatos tanulóinkkal. A kirándulásra az „Együtt, testvérként – iskolaközi szemléletformáló program” EFOP-3.1.8-17-2017-00006 pályázatunk nyújtott lehetőséget.

A barlang bejárata több mint 50m magas sziklafal tövében nyílik. A túra során megismerkedtünk a cseppkövek világával, melyek fantáziadús elnevezést kaptak. Láttunk Anyósnyelvet, Mikulást, Tigrist, Sast, Egri Minaretet és Szószéket is. Hatalmas, mesebeli termeken haladtunk végig; a Csontház-teremből a Teknősbéka- majd a Tükör-terembe, ahonnan a kitűnő akusztikájú Hangversenyterembe érkeztünk.

Romantikus zene hallgatása közben csodálhattuk meg a szép cseppkőalakzatokkal díszített természetes csarnokot. Mindenkit lenyűgözött a 13 egymás melletti cseppkőoszlop, melyeket az aradi vértanúkról neveztek el. A barlangot a Csipke-termen át hagytuk el feledhetetlen élményekkel gazdagodva.

A barlangban a hőmérséklet + 10 fok, ennek megfelelő meleg ruháról és túracipőről mindenki előzőleg gondoskodott.

A kirándulás minden szempontból feltöltött valamennyiünket és szép emlékekkel gazdagodtunk.

Tompa Mihály: LÓFŐ

A kis Tornát csudás és sokszerű
Ajándokával koronázta meg
A jó természet alkotó keze.
Derék nyárban itt vastag jégcsapot
Fagyaszt mély barlangjában Szilice,
És benne a lég télben lágymeleg.
Ott Aggtelek csudái vonzanak,
Melynek barlangja lenn a föld alatt
A szomszéd Torna határába fut.
S mig rejtekén bolyongnak lábaid:
Lelked mély gondolatban téved el. -
Regényes völgyek s emlékezetes
Romokkal messze-látó bércorom,
Tar szikla, zöld mező, erdő s patak,
Rom és patak környékén ősregék
Szólnak lelkedhez mindenütt.
 

           ______
 

A jámbor népnek rettentésire,
Setét barlangjában, a bérc alatt
Lakott hajdan egy lófejű csuda,
Mely vízivó sárkánynak mondaték,
Mivel minduntalan kibútt, nyerítve
Sötét barlangjából a szörnyeteg,
És sorra vévén forrást, kútakat,
Csermelyt, folyót, a szomszéd tájakon:
Kiitta a végső cseppig vizét -
Széjjeltépvén, kit útjában talált.
 

És viz dolgában megszorult a táj;
Kiszáradt a malmok zsilipje; s a
Szegény munkás kenyér nélkül vala;
S ha a mezőn, dolgozva szívesen,
Szomjúság gyötré a meleg napon:
Rettegve indult a forrás felé,
Hogy egy kanál vizet merítene;
Félt, hogy ott kapja a rút szörnyeteg,
Mely a szegény népen csapás vala.
 

A vidéken, egy forró nap delén,
Kegyes zarándok útazott keresztül,
Szőr-köntösében, hófehér szakállal.
És a zarándok szent ember vala!
A forró nap delén megszomjazott,
De nem találván enyhitő vizet,
Nem zúgolódva ballagott tovább,
Szőr-köntösében, hófehér szakállal.
És most eléjbe egy aaszony futott,
Karján emelvén kisded csecsemőt,
Felé imígyen ejte szót:
«Imé, ez ártatlan halál fia...
Kegyes zarándok kereszteld meg őt!
S az ég áldása légyen útadon!»
És a zarándok víz után tekinte;
De száraz volt a forrás és patak,
És a kisded kimúla hirtelen...
Az ájtatos szent férfiú pedig
A vízivó sárkányt megátkozá.
 

Másnap reggelre megnőtt a patak,
Buzgott a forrás, zúgott a zsilip,
S a nép buzgó háláadásra gyűlt.
És a vízivó sárkányt azután
Nem láttá senki többé a vidéken;
A szent embernek átka megfogá,
Mert amidőn barlangjában hevert:
Reászakadt a hegy nagy-hirtelen;
De meg nem ölte, csak bezárta őt,
Hogy éljen és kinlódjék szertelen.
És a víz, melyet szájából kifútt
A szörnyeteg, nagy küzdelem között,
Midőn barlangja rászakadt:
Nyilást ütött a hegynek oldalán,
Melyen zuhogva hullt alá a víz.
 

           ______
 

A hegynek oldalán ott a nyilás,
Amely maig lófő nevet visel.
S déltájban megzudúl mindennap a
Viz rejtekéből, s zúgva hull alá,
És csendesen van ismét másnapig.
Belőle, mint a monda szól,
A sárkány fujja a vizet.